Egyszerűbb gyermekkor

Könyvajánló

KIM JOHN PAYNE: EGYSZERŰBB GYERMEKKOR

HOGYAN NEVELJÜNK NYUGODTABB, BOLDOGABB, MAGABIZTOSABB GYEREKEKET?

Kim John Payne könyve gyakorlati tanácsokat ad azoknak a szülőknek, akik a felgyorsult, rohanó világban élik mindennapjaikat, mégis szeretnének odafigyelni gyermekükre, tartalmasabb gyermekkort teremtve számukra. A könyvben támpontokat kaphatunk arról, hogy szülőként hogyan szállhatunk ki a mókuskerékből és hogyan egyszerűsíthetjük a gyermekek életét, csökkentve szellemi és fizikai megterhelésüket, elősegítve, hogy saját ritmusukban fejlődjenek és tudják felfedezni külső és belső világukat. Az állandó elfoglaltságok, különórák, a felnőttek figyelméért való állandó versengés, a határidők, a szellemi és fizikai túlterheltség mai világunkra jellemző magas szintje mellett a gyermekeknek nincs lehetőségük arra, hogy kényszerektől mentesen, megfelelő időráfordítással fedezzék fel a világukat és benne alakuló énjüket. Egyszerű, köznyelven íródott megfogalmazásban kaphatunk gyakorlati útmutatást arról, hogy hogyan hozhatjuk összhangba mindennapi életünk tempóját a gyermekkor tempójával. Olvasmányos, áttekinthető könyv, amely egy hosszú távú életszemléletről és a gyermekkor fontosságát kihangsúlyozva a gyermekek tiszteletéről is szól.

A könyvben leírt egyszerűsítési rendszer bensőségesebb, melegebb családi légkört és szülői hitelesség növekedésének reményét kínálja olyan módszerekkel, amelyek minden családban megvalósíthatóak. Az elkötelezettségen kívül világosan érthető lépéseken keresztül mutatja be, miként csökkenthetjük gyermekeink életében a stresszt, a mozgó képek, digitális világ hatásait, a tárgyak, tevékenységek és tagolatlan információk sokaságát, melyek valódi öröm nélkül teszik függővé gyermekeinket. A szerző kitér arra is, hogy ezek a hatások közvetlenül hozzá járulnak ahhoz a tényhez, hogy egyre több, pl. hiperaktív, figyelemzavaros vagy magatartászavaros – gyereket diagnosztizálnak, sokszor gyógyszeres kezelést előírva. A lelki egészséget óvó és a család életébe harmóniát hozó lépések közül az olvasó hat fejezeten keresztül választhatja ki és sajátíthatja el a saját családjában megvalósítható és fenntartható pontokat.

Miért is egyszerűsítsünk?

Az író fejlődéslélektanra utalva, több esetet bemutatva hívja fel a figyelmet arra, hogy az egészséges lelki fejlődéshez idő kell. Párhuzamot von a mai civilizált társadalmakban élő figyelemzavarral, magatartászavarral diagnosztizált gyermekek és a dzsakartai táborokban élő poszttraumás gyermekek tünetei között: idegesség, folyamatos éberség, újdonságtól való félelem, bizalmatlanság kapcsolataikban, rituálék kiépítése és azok fontossága, lobbanékony természet, szorongás, alkalmazkodóképesség hiánya. A szerző klinikai munkássága során megfigyelte, hogy az ilyen és ehhez hasonló gyermekek esetében mindig a gyermekkor „szentsége” sérül: kontrollálatlanul belekóstoltak a gyerekek a felnőtt életbe, beavatódtak szüleik félelmeibe és felgyorsult élettempójába. A sok kisebb-nagyobb stresszélmény felhalmozódására a gyermek tünetei rosszabbodnak és az állandó stressz mintázat végül PTSD-hez hasonló kumulatív stresszreakcióhoz vezet. Ennek lényege nem a trauma súlyossága, hanem az apró stresszhelyzetek gyakoriságában vagy akár állandó jelenlétében keresendő: az állandó stresszhelyzet lerombolja a gyermekek testi, érzelmi és szellemi ellenálló képességét, nem engedve a gyermeket arra fókuszálni, ami valóban fejlődési feladata volna, vagyis sérül az énkép kialakulása és fejlődése. A stressz hatására a gyermek viselkedése a szélsőségek irányába tolódik el.

Payne a család életének egyszerűsítését tartja a legfontosabb lépésnek: áttekinteni az otthonokban felhalmozott holmikat, játékokat, kacatokat. Érdemes megszabadulni mindentől, amiből sok van vagy törött, esetleg régen nem használt. A túl sok választási lehetőség és inger megakadályozza a gyermeket abban, hogy figyelmét egy dologra fókuszálja.  Az egyszerűsítés nem biztos, hogy rögtön gyógyító erővel bír, de mindenképpen előfutára a valódi gyógyulásnak, terápiás munkának. Helyet csinál a családi szokások, rendszerek átalakulásának, fejlődésének. A természetes gyermeki fejlődés beindulhat.

Az első fejezet végén a szerző arra bíztatja az olvasót, hogy képzelje el az otthonát egy olyan helyként, ahol az idő lassabban folyik, ahol kisebb a káosz és a közvetlen környezet egyre megnyugtatóbb; ahol van tér és idő a gyerekkor megélésére és a nyugalom és biztonság megteremtett és mindennap jut idő a családtagoknak egymásra.

Lelki láz

A gyermekek ápolása a baj felismerésével kezdődik. Ha testi baj van, általában tudjuk, mit kell tenni. Ugyanez a menet a lelki láz esetén is: felismerni – lassítani – ölelni - időt hagyni a gyógyulásra - lassú alapos felépülés.

Felismerés: a „lelki láz” túlmutat egy rossz hangulaton vagy hisztin; tovább tart. A gyerekek különcségei ilyenkor előtérbe kerülnek és temperamentumuktól függően reagálnak a belső nyugtalanságra. Pl.: túlérzékennyé válik, mindenen megsértődik, kiszámíthatatlanná válik, alvásritmusa megváltozik.

Lassítás: Ahogy testi láz esetén, a betegség felismerése után ágyba fektetjük a gyermeket, úgy lelki láz esetén is lassítani kell: leállítani a szokásos rutint, módosítani a családi élet menetén. elképzelhető, hogy elég pár napot otthon tölteni,de az is lehet, hogy nagyobb változtatásokra van szükség.

Ölelés: Testi és érzelmi értelemben is gyógyító az ölelés, de a rossz passzban levő gyermeknek sokszor sokkal nagyobb szüksége van arra, hogy szülei elérhetőek legyenek számára. Nem mindig az otthon jelenti a gyógyító közelséget, meghittséget, hisz van, aki kirándulni vagy horgászni jár.

A környezet

A lecsendesülés, nyugalom és túlingereltség megszűntetése érdekében az egyik legfontosabb dolog csökkenteni a gyermekek játékainak mennyiségét. Egy átlagos amerikai gyermeknek 150 darab játéka van, ami elképesztő mennyiség.

„Megőrző erő nélküli játékok tízes listája”:

1. Tönkrement játékok 2. Fejlettségi szintnek nem megfelelő játékok 3. Egyértelmű játékok 4. A „túl sokat tudó” és túl könnyen tönkremenő játékok 5. az erősen stimulatív játékok 6. Idegesítő vagy bántó játékok 7. A gyártó állítása szerint átlegon felüli fejlesztő hatású játékok 8. A ránk tukmált játékok 9. a rombolást inspiráló játékok 10. Sokasodó játékok

A megmaradt játékokat a gyermek számára elérhető helyre érdemes tenni letakarva, dobozokba rendszerezve. A megtartott játékok kiválogatásánál is szempont a játék egyszerűsége: minél egyszerűbb, annál több belső tartalom vetülhet ki rá, annál jobban serkenti a képzelőerőt és fantáziát.

A gyermek egészséges fejlődéséhez elengedhetetlen, hogy elegendő idő jusson a szerepjátékokra, a játékon keresztüli élményszerzésre, céltudatos tevékenységekre, a természet megismerésére, mozgásra. Nem érdemes könyvekből sem túl sokat elől hagyni. Elég pár könyv, amit a gyermek éppen aktuálisan olvas vagy még be tud fogadni.

A gyermekszoba küszöbe határátkelő a lakás többi pontja és a gyerekszoba között. Nem érdemes túlzsúfolni, illatosítani és túlzottan kivilágítani.

Ritmus

A szerző kiemeli és példákon keresztül illusztrálja milyen fontos a gyermek életében a kiszámíthatóság, állandóság és a napi/heti ritmus. Az otthoni élet ritmusosságának növelése az egyik leghatásosabb eszköze Payne szerint a gyermek életének egyszerűsítésére: bajósolhatóvá és megismerhetővé teszi a gyerekek számára a világot. Nyugalmat és biztonságot ad. Megérti a rendszerességben a szokásokat, amik segítik a mentális fejlődést, strukturálják a világot. 

A ritmus, szokások kialakítását először apróbb dolgoknál érdemes elkezdeni, majd egyre szélesíteni a kört.

Időrend

„A túl sok szervezett elfoglaltság korlátozza a gyermek lehetőségeit, hogy önmagukat motiválják és irányítsák.” Szükség van pihenőkre, szabadidőre. Az unatkozás, vágyakozás fontos személyiségfejlesztő hatásuk miatt elengedhetetlenek a gyermek mindennapjaiban, így a gyermek időstrukturálásában is az egyszerűségre kell törekedünk.

Felnőttvilág kiszűrése

Payne felhívja a figyelmet, hogy egy átlag hetven éves ember, életéből kb. 7-10 évet tévézéssel töltött el. Ezt a számot is csökkentve hívja fel a figyelmet újra a tévézés káros következményeire. Pl. A gyerekek másképp nézik az erőszakot, mit a felnőttek, hiszen hat-héz éves korig képtelenek különbséget tenni a valóság és a fantázia között. Ha túl sok erőszakot néz a gyermek hozzászokik ahhoz és azt tanulja, hogy az erőszak a szórakozás része.

Ugyanígy fontos a szülői feladatmegosztás, szülői kiegyensúlyozottság, hisz a gyermeke szüleik érzéseiből építkeznek.

„ A szülőség magva – az öröme – továbbra is megjósolhatatlan; abszolút jelentős és váratlan.” (p.292.)

Értékelés:

Szülőként és pszichológusként is áttekinthető, hasznos olvasmánynak tartom Payne könyvét. A rohanó világban a rengeteg külső megfelelési pont mellett valóban könnyen háttérbe szorul a család legkisebb tagja, a gyermek. 

Tetszik a könyvben, hogy elfogadó légkörben íródik és a szülő számára visszaadja a rohanó világban elvesztett struktúráltság és kontroll érzését. Egyszerű, érthető okokat ad meg a különböző viselkedészavarok háttereként úgy, hogy felhívja a figyelmet arra is, hogy bizonyos esetekben a pszichoterápia vagy a szülők önismerete, kiegyensúlyozotsága és harmonikus párkapcsolata nyújthatja majd a végső megoldást. 

A célcsoportot a problémás gyermekek szülei jelentik, de gondolatébresztő lehet minden felnőttnek, aki gyermeket tervez vagy gyermekek nevelésében vesz részt.